Csodálattal töltött el az a pillanat, amikor megpillantottam, hogy sikerült összegyűjteni a 700 millió Forintot Zente gyógykezelésére.
Nem kis teljesítmény volt, sikerült ez a lehetetlennek tűnő vállalkozás. A sikereknek örülni kell, legyen az bármilyen nehéz vagy áldozatos.
A kampány alatt nagyon sok abszurd vagy jogos kérdés felmerült a kommentekben és ezek nem egyszer vérré menő vitát generáltak. Nem csak Zente Facebook oldala alatt, hanem más médiumok komment szekciójában is.
Milyen típusú emberek kommenteltek?
Voltak a szurkolók, akiknek optimizmusa és érzelmes szóhasználata az amúgy is erre fogékonyaknak táplálta a remény tüzét és szinte egy emberkent szorítottak azért, hogy ez a bődületes összeg időben összegyűljen. Ők igyekeztek bátorítani másokat, hogy osszák meg Zente történetét és maguknak érezték a feladatot, hogy betolják azt a kicsi kerekesszéket a célvonalon, aminek a végen ez a bátor kisfiú kiszáll a székből és mosolyával megköszöni a segítséget.
Voltak a kétkedők, akiknek ez az alap természete és gondolkodás vagy utánaolvasás helyett elkezdtek kamuzást kiálltatni. Rendszerint jöttek a szurkolók és leoltották őket elég hamar. Néhány makacs kétkedő igyekezett kicsavart logikával a saját igazát érvényesíteni mint egy laposföldes, de végül ezeket a hangokat sikerült több-kevesebb sikerrel legyőzni.
Voltak az internetes trollok, akik élvezték minden pillanatát, hogy velük foglalkoztak Zente helyett. Rendszerint minősíthetetlen kommenteket hagytak hátra, ami kiverte a biztosítékot nagyon sok embernél. A velük való bánásmódról javaslom mindenkinek a Wikipedia ide vonatkozó tömör cikkét elolvasásra, sokat tanulhatunk belőle.
Voltak a gyáva trollok, akik otthonról a fotelból ülve a híroldalak alatti komment szekciókból minősíthetetlen, embertelen és pökhendi megjegyzéseikkel próbálták önértékelésüket növelni és a nem létező haverjaiknak felvágni. Gyakran belekeverték a politikát, vártam, hogy éppen kit hibáztatnak a saját nyomorult életük miatt.
Végül a legnagyobb csoportot azok tették ki, akik adakoztak és csendben figyelték az eseményeket. Ők nem akartak belebonyolódni feleslegesen kommentekkel, csak segíteni akartak. Legyen az 1-10-25 vagy 250€, segítettek és várták, hogy elérje az adakozás a célját.
Az biztos, hogy a magyar vita kultúrának még épülnie kell és aktívan gyakorolnia kell azoknak, akik nyilvánosan fejezik ki a véleményüket. A Facebook is nyilvános felület, amit kár lenne korlátozni. Amit tehetünk az az, hogy
- Érvek mentén vitatkozunk
- Nem ülünk fel a felesleges provokációnak
- Adminisztrátorként felismerni és kitiltani a provokátorokat/trollokat azonnali hatállyal (Online felületen)
- Meghallgatjuk a másikat és igyekszünk megérteni az érveit/gondolatait. (Ez a trollokra nem vonatkozik.)
Természetesen nem kell minden esetben elfogadni a másik érvelését, de kulturált módon, érvekkel alátámasztva is ki lehet fejezni a nemtetszést.
Milyen egyéb gondolatok jöttek még elő a kommentekben?
A legtöbb kérdés és felvetés bizonyos szempontból jogos, de ezek tipikusan olyan dilemmák, amit végiggondolva elgondolkodik az ember a jogosságán, de legtöbbször nem talál rá megfelelő, mindenkinek tetsző választ.
- Miért csak neki gyűjtünk kezelésre, hiszen annyi beteg gyermek van! (Mindenki vagy senki elv)
Senki sem akadályozta meg, hogy másnak is adakozzál! Az ő története erősebben hatott, mint a másik szükségben szenvedő gyermek története. Az anyuka/adminisztrátor írt egy posztot, hogy kik várnak még segítséget egy jobb élethez. Persze itt előkerülhet a kérdés, hogy hogyan érdemes adakozni.
Mindenkinek egy kicsit? Állítsunk sorrendet? Egy rászorulónak adjak többet?
Itt nincs jó válasz. Nincs sorrend, mert nem lehet teljes bizonyossággal számszerűsíteni az esélyeket. Ha – tegyük fel – sikerülne, akkor kit sorolnál előre? Akinek a legtöbb esélyé van, vagy akinek a legkevesebb? Senki sem tud erre úgy válaszolni, hogy mindenkinek jó legyen. Sajnos ezekkel a dilemmákkal szembe kell néznünk és saját szempontjaink alapján dönteni.
Egy biztos, ha tétlen maradsz, akkor azzal biztosan nem segítesz!
- Miért nem említ meg mindenkit, miért csak két embert emelt ki? (Mindenki vagy senki elv)
Itt kettő felvetés szerepel:
- Miért nem emel ki mindenkit,
- Miért csak két embert emel ki?
1 – Ez ekkora tömegnél lehetetlen kérés és valóban azt várod el, hogy 12574+ nevet egyesével felírjon egy posztban? Névsorrendben jó lesz, vagy te szeretnél előre kerülni? Mi lesz az Anonim adományozókkal? Mi van, ha nem szeretném, hogy névvel szerepeljek? Ez simán abszurd kérés és felesleges is.
2 – 2 embert név szerint és további hatot emelt ki. Az adakozások legtöbbje önzetlen volt és nem vártak cserébe semmilyen jellegű külön megbecsülést. A két kiemelt ember egy zeneművész és egy vállalkozó a családjával. Ebből a történetből ennyinek kell lejönnie, mert a cél nem az volt, hogy vajon melyik híres ember mennyit fog adakozni, hanem az, hogy a gyógyszer költségé előteremtődjön a felajánlások által.
“Igy, hogy X vállalkozó is adományozott, bár ne adtam volna” Ez viszont minket háborított fel. Az ilyen hozzáállás mérgezi az emberi kapcsolatainkat. Mindenkinek lehet és kell legyen véleménye, de itt nem az volt a lényeg, hogy ki és mennyit adjon, hanem az, hogy teljesüljön a cél.
Ahogy egy komment is jól mutatta a lényeget: az ördögtől is elfogadtam volna a segítséget, ha a gyermekemről van szó. Ne játsszuk a morális császár szerepét, ha segítséget nyújtanak. Igenis, ebben az esetben legyünk önzők a megfelelő kereteken belül és merjük elfogadni az önzetlen segítséget!
Ne legyünk naivak! Tudjuk, hogy senki sem indul ugyanarról a start vonalról, de szeretnénk azt hinni, hogy igy van.
Természetesen a végtelenségig el lehetne merülni a moralizálásban és keresni a válaszokat ezekre és a többi kérdésre, de ez nem egy filozófia óra volt az iskolában, hanem egy közös célért való összefogás, ami végül eredményes lett.
Egy határokon átnyúló összefogás
Több külföldi magyar csoportban is előjött Zente története. Szerveztek külön- és direkt gyűjtést több helyen, de szerintem senki sem volt arra felkészülve, hogy ennyire gyorsan sikerül összegyűjteni a 700 milliót. Ahogy a szülők írták, vigye végig mindenki a gyűjtést és adományozzák azoknak a rászorulóknak, akiknek szükségük van rá.
Külön kiemelném, hogy a Gofundme es a PayPal.me link jó ötlet volt. Az Eurós és az angol fontos ötlet jó volt, biztosan segített abban, hogy többen segítsenek.
Mi vezetett a sikerhez?
Az nem tudom feltűnt-e, de az oldalt nem pár hete hoztak létre a szülök. Már egy ideje létezett az oldal és igyekeztek posztolni és segítséget kérni, tehát ez nem egyik napról a másikra siker esete volt. Sajnos a mögöttes statisztikai adatokhoz nem férek hozza -, de örömmel kielemezném – ugyanakkor érdemes lenne a megfelelő szakembereknek átadni elemzésre, hogy más szülők, akiknek szükségük van hasonló segítségre, azok tanuljanak belőle és használni tudják a jövőben. A mi figyelmünket véletlenül kapta el egy bejegyzés. Majd jött a profi videó, aminek a stílusán lehet vitatkozni, de átadta azt az üzenetet, ami elindított egy cselekvési lavinát az emberekben.
Valóban ennyi elég volt a sikerhez? Vagy voltak más tényezők is, amik idáig vezettek? Mi volt az a szikra, ami kiváltotta az emberek szimpátiáját, majd cselekvési/adakozási vágyát?
Ezekre a kérdésekre hosszas elemzés után lehet közelítő választ adni, de nem ez volt a lényeg.
A lényeg az, hogy végül sikerült összegyűjteni ezt a majdnem elképzelhetetlen összeget és most már semmi akadály sincs a kezelés megkezdése előtt. Reméljük hozni fogja a kivánt eredményeket és Zente időnként küld egy mosolyt nekünk.
Legyen hosszú és boldog életed Zente!
Tervezed a külföldi munkavállalást? Akkor nézz bele a neked készített videós kurzusba! Ha tetszik amit látsz, akkor vásárold meg! Ez lesz a legjobb befektetésed! Kattints a mondatra!
Ha tetszett a poszt, oszd meg te is!
Sose maradj le az újdonságokról! Kövess minket Facebookon, YouTube-on és Instagrammon is!